A Ján Koniarek Galéria és Nagyszombat megye meghívja Önt Alexander Salontay festőművész és grafikus alkotásainak kiállítására. A művész utolsó önálló kiállítása óta csaknem 45 év telt el.

A Ján Koniarek Galéria a 2020-as kiállítási tervébe besorolta a szlovák művészeti életbe a 20. század 60-as éveiben belépő sokoldalú festő és grafikus, Alexander Salontay retrospektív kiállítását. A festőművész terjedelmes életművét eddig nem dokumentálták megfelelően, nem értékelték újra, és alkotásai nem képezték művészettörténeti kutatás tárgyát. A kiállítás célja az elhanyagolt szerző munkájának bemutatása a szakmai és a művészetkedvelő, laikus közönség számára, és visszamenőleg beépítése a 20. század második felének szlovák festészet és grafika fejlesztéséről szóló diskurzusába.

A kiállítás címe az alkotó azonos nevű művéből származik, amelyet a galéria 2020-ban vásárolt meg (Szállítmány – Fragile/Törékeny, 1972, olaj, vászon, 123x210 cm). Az a jellemzője, hogy önmagában különféle festési pozíciókat halmoz, amelyek nyilvánvalóvá válnak a kiállítás egyes tematikus blokkjaiban. A "nem praktikus" grafikától, a pop-art morfológiától, a személyes mitológia tükröződésétől a szocialista társadalomban a hengeres mintázatig és a mészvakolatig mind a hazai, vidéki környezetre utalnak. A kiállítás címe a tárlat előkészítésének folyamatára is utal, amikor a szerző munkáinak mennyisége megőrzött küldeményt képviselt, arra vonatkozóan, hogy utolsó önálló kiállítását 1976-ban rendezték meg.

A szerző munkájának középpontjában, illetve a kiállítás alkotásainak kiválasztásában a festőművész legkreatívabb korszaka áll a múlt század 60-as éveinek végétől a 80-as évekig. Korai alkotásait multiplasztikus grafikák, kisebb méretű emblémák és monotípusok határozzák meg. Egy másik grafikusi alkotói szakaszban a napi sajtóból vesz át témákat, amelyeket geometriai morfológiára redukál (Párizs, 1968), valamint bélyegekkel készít kompozíciókat, amelyeket később a festői korszakában használ. Munkásságának következő szakaszát a társadalmi kérdések iránti érdeklődése határozza meg. Gyakran komponált magazinokból és újságokból származó ismeretlen karaktereket speciális modulokká, így egyfajta kritikai-társadalmi ikonográfiát hozott létre (Bennünk lévő ellentmondások, 1970), vagy éppen ellenkezőleg, narratív sémákat váltakozva új, absztrakt formákkal (Kilenc történet, 1971). Munkásságának nagy részét a pop-arthoz való kötődése, és annak helyi kontextusban történő újraértelmezése alkotja. Az újságokból készített fényképek és kivágások túlméretezték a népszerű hazai csillagok, Marta Kubišová és Václav Neckář (Énekesek, 1968) archetipikus jeleneteit, vagy az 1960-as évek ikonikus színésznőjét és szexszimbólumát, Olga Schoberovát (Küldemény, 1972). Festői alkotói munkásságának másik szakaszát tájképmotívum-sorozata, vidéki házak homlokzatai, az építészet és a kertek fragmentumai reprezentálják.

A gyermekkorban megélt és tapasztalt formaként a falusi házak kopott falai visszatértek munkáiba, amelyeket állandóan hengerekkel festettek át szinte kanonikus motívummal. Formálisan a népi ház falának szinte szimulációját ábrázolják mészfestéssel, hiteles szerkezettel és törékenységgel (Szomszéd, 1973). Salontay festészetének utolsó tematikus területét a 80-as évek első feléből származó kifejezésben szegényebb, illetve formátum szempontjából is gazdaságosabb kompozíciói alkotják. E korszakra az egyszerű formák jellemzőek, amelyeket a szerző a korábbi rendszer kritikájának helyettesítő módjaként értelmezett, másrészt szinte riport formájában rögzíti a mindennapi banalitás poetikáját. Salontay folyamatosan szuggesztív "agro-tájképeken" dolgozott, az ember alkotta föld érthető jeleneteitől az intuitív módon kivonatolt változatokig. Ennek az alkotói munkásságnak szentelték a kiállítás önálló részét, kiegészítve a szerző ZAOBRAZ című zenei összeállításával, amelyet fia, Daniel Salontay komponált apja lírai vidéki motívumai alapján.

Alexander Salontay (*1937. 4. 1., Vásárhely) 1955–1959 között leíró geometriát-művészeti nevelést tanult a Pozsonyi Pedagógiai Egyetemen (doc. E. Lehotský, doc. R. Hornák). 1960-tól 1965-ig a nagyszombati Pedagógiai Intézetben dolgozott, 1965-től 1986-ig rajzot és grafikát tanított a nagyszombati Comenius Egyetem pedagógiai karán. 1981-ben megvédte A művészi kifejezés kommunikációja a gyermekrajzoknál című munkáját. 1986 és 1995 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem pedagógiai karán tanított. 1967-től jegyzik őt a Képzőművészek Alapjában. 1972-től a Szlovák Képzőművészek Szövetségének tagjelöltje, 1980-tól pedig teljes jogú tagja. 1996-tól Harangfalván él.